Hatodik fejezet

És sikerült! Belefért ez a fejezet még ebbe a hétbe. (féltem, hogy nem lesz időm begépelni, de szakítottam rá időt). Nos ez egy átkötő rész lenne itt már formálódik a főbb szereplőim jelleme de az igazi forduló pont a hetedik fejezetre várható. Ami ha mindent összevetek szerdán este kerül fel (azért nem délután mert ballagásra megyek és nem lesz időm felrakni hamarabb). Addig is jó olvasást ehhez.

***

Talán kicsit elhamarkodott volt ez a kijelentés. Valler olyan szemeket mereszt rám, hogy azt hiszem, menten átvágja a torkomat. Kész. Megcsináltam a bajt. Egy remek színészt és egy olyan embert tettem ellenségemmé, aki talán támogatókat tudott volna nekem szerezni. Vagy netán szövetségeseket. Ki tudja ezek után mit fog velem csinálni?

- Kifejtenéd ezt bővebben? – néz rám kérlelhetetlenül. Ebből a szobából addig nem menekülök amíg magyarázatot nem adok. Nem tudom, mit mondhatnék? Ha igazat mondok, akkor nem lesz könnyebb csak bebizonyítom, hogy abszolút nem vagyok egy nagy barátkozós típus és nem tudom eljátszani, hogy nagy haverok vagyunk, mikor nekem sosem volt barátom. Olyan, akivel tényleg nagyon jól elvoltam. Csak olyan, akivel csipkelődtem, vagy akinek néha segítettem az edzésekben, hogy egy nap túlélje. Nem tudom eljátszani a barátkozós kiscsajt. A karakterem az ellenszenves kemény harcos. Legyőzhetetlen megtántoríthatatlan ezzel nem fér össze, hogy barátként vonuljak be valakivel, akit valójában ki kell nyírnom abban az esetben, ha haza akarok jutni. És mért ne akarnék hazajutni?

- Teszem, azt bevonulok veled, mint barát! Teszem, azt túléljük az egész játékot! Teszem azt ketten maradunk! Akkor szerinted mi lesz? Mert egy valamiben biztos lehetsz abban, hogy én szemrebbenés nélkül kést repítek a torkodba, ha ez megtörténik! Nekem a családomra kell gondolnom. De ha eljátszom veled a nagy havert és a végén kinyírlak mi lesz? Az egész körzet ellenem fordul és vica versa! Istenem csak én gondolkozom előre?! – csattanok fel dühösen. Corey hátradől a kanapén és érdekes fintorral méreget. Talán nem a legalkalmasabb percben buktam ki, ezt olvasom le az arcáról. Finnick csak a fejét rázza, azt hiszem, nem én leszek a kedvenc mentorálltjuk. Ellenben Annie magához veszi a szót. Nem tudom hallottam- e valaha beszélni. De nem rémlik.

- Teljesen jogos ez a felvetés. Minek akarjátok már most egymásnak ugrasztani őket? Teljesen ostoba kérdés volt Corey! Te pedig Finnick mi a francnak csinálod ezt? Tudom, hogy nem csíped, de azon kéne lenned, hogy legalább az egyik hazamenjen! És akárhonnan nézem a dolgot a lánynak jobban kéne az a győzelem! Idióták vagytok! Nekem ennyi elég volt az ez évi Viadalból! Ha már nem lesznek egy légtérben velem szóljatok, hátha akkor ti is értelmesedtek kicsit! – azzal kiviharzik az étkező kocsiból. Végül is igaz, szerintem én is becsavarodnék ha Finnickkel kéne együtt élnem, vagy már harmadik éve mentorálni és a körzettársaimat meghalni látni. Nem hiszem, hogy csak a saját Viadalán történtek miatt golyózott be Annie.

- Rendben. – vonja meg a vállát Valler. – Felőlem alakíts saját csapatot hátha akkor könnyebb lesz kinyírnod őket. De még így is fent áll a lehetőség, hogy ketten maradunk. – de azzal nem számol, hogy én akkor egész Viadal alatt azt játszom, nem is ismerem csak közös a körzetünk. Ez azért lényeges különbség.

- Ettől nem félek. – rázom meg a fejemet. – De ha még is szövetségre kerülne a sor valami csoda folytán, akkor tégy meg egy szívességet és öljön meg valaki mielőtt én megtenném.

- Ezt én is mondhatnám. Ha ennyi volt a taktikai megbeszélés, akkor én lelépek. Majd az aratás ismétlése után okosabbak leszünk. Viszlát! – követi Annie példáját és kisétál az étkező kocsiból. Szembe találom magam két elég dühös mentorral. Szerintem mire a Kapitóliumba érünk fej nélküli Perlare leszek.

- Tudod mit Corey? – fordul a mentorom felé Finnick látszik rajta, hogy vagy rám adja ki minden haragját, vagy eltűnik a színről. És én nem akarom megismerni amikor igazán mérges. – A te bajod! A te felelősséged, mert a te kiválasztottad! Csinálj vele azt, amit akarsz. Engem ezek után nem érdekel! Leéghet a bevonuláson, a szövetséges választáson, vagy akár a pontozáson! Ha ennyire a körzet ellen van és a társa ellen, csináljon minden úgy, ahogy neki tetszik!  

Az ajtó kicsit erősebben csapódik be, mint az elvárható lenne. Behunyom a szemem és azt képzelem, hogy nem csináltam semmi rosszat. Nem húztam fel senkit és nem akar senki megölni, de ez kicsit sem igaz. Most mindenki ellenem van.

- Nem fog menni a láthatatlanná válás. – elég nyugodtan ítélem a hangját így kinyitom a szemem. Ugyanolyan nemtörődömként ül a fotelban, mint annak előtte. Nem is látszik dühösnek inkább csalódott. Ami lehet, hogy sokkal rosszabb.

- Tudom, hogy hülye vagyok hirtelen haragú és…

- Nem kell magyarázkodni. Az volt a bajuk, hogy én is pontosan ezt csináltam, amikor ott ültem a helyedben. – kicsit zavar, hogy magához hasonlít, nem értem miért, de ez feszélyez. – Én azért sem akartam a körzettársammal szövetkezni, mert ő is utolsó esély volt. Igaz én azután buktam ki ennyire miután megnéztem az aratásokat.

- A lány miatt? – kérdezem félénken. Mindenki ismeri ennek a szövetségnek a történetét. Épp ezért a szövetség miatt tisztelik Coreyt. A lány a hetedikből, akit ki akart juttatni, azért mert Corey nővére a lány nővérével kötött szövetséget megszegte. Leia talán így hívták a lányt, de nem vagyok benne biztos. Én is tisztelem bizonyos fokig e miatt.

- Leia miatt, igen. Hát az én kudarcom. Neked van ilyen adósságod? – próbál viccelődni, de látom rajta, hogy kicsit sem érzi viccesnek.

- Nem tudok róla. De nekem nagyobb gondom lesz. Megcsináltam a bajt az Aratáson.

- Csak megmutattad, hogy nem vagy a tulajdonuk, ezzel elég sok szövetségesed lesz. Higgy nekem, a Hivatásosok mindegyik úgy érez ,mint te. Csak nem merik kimutatni. Ezzel minden kiválasztott szemében nagyon nőttél. Bátor vagy és ez ellen az elnök nem tehet semmit. Biztosan sikerült elindítanod valamit. A kérdés, hogy a körzet lakosai, hogyan értelmezték ezt a megnyilvánulást.