Negyedik fejezet

Íme a hét utolsó fejezete. Nem a leghosszabb sajnos, de ígérem a következő jóval hosszabb lesz. Remélem ez is tetszeni fog. Jó olvasgatást ehhez.

***

Feliratkozom, mint mindenki más, aki sorsolás köteles. Igaz az ő feliratkozásuk teljes mértékben felesleges, úgysem kerül fel a nevük egyetlen cetlire sem. De nem szabad, hogy ezt bárki megtudja, így azt kell játszanunk, hogy ők is mind halálosan rettegnek és akármelyiküket kisorsolhatnák. Ezt utálom a legjobban az egészben. Mindenki magában jót mulat, hogy „nézzétek, ott van az, aki idén megy, na neki igazán sok oka van félni bezzeg nekünk nincsen”.

 Én nem mulattam soha ezeken az embereken. Talán azért mert a szomszédom volt valamennyi. Tavaly pedig nem csak a bátyám, de az egyetlen ember, akivel néha barátian, tényleg barátian- nem pedig úgy mint Corey meg én általában-beszéltem is részt vett a Viadalon. Utolsó esély. Halála után meghalt a család is.

 Ez idáig egy kivétel volt csak ez alól a szabály alól. Corey győzelme után megoldotta, hogy a társa családja ne halljon meg. Nem tudom, hogy csinálta, de nagyon ügyes volt. Bár el kellett hagyniuk a győztesek faluját, de túlélték. Ez a tette az egyik amiért felnézek Corey Albanra.

Hagyom, hogy megvágják a kezem és vért vegyenek. Csak így lehetnek biztosak, hogy én vagyok az, aki megjelent. A nő érdeklődve emeli rám a tekintetét. Egy olyan ember néz farkasszemet velem, akinek a fiával most együtt fogok küzdeni. Csak az a kérdés, hogy ő vagy én kerül e ki élve az Arénából. Lehet, hogy egyikünk sem.

- Ügyes légy Perlare. Nem hiányzik anyádnak még egy kudarc. – majd int a fejével, hogy tűnjek el. Megkeresem a helyemet a többi korombéli között. Mindegyik kerüli a pillantásomat. Nem mernek, vagy nem akarnak rám nézni.

A tizenkét és tizennyolc év közötti emberek a főtér közepén állnak. A hozzátartozók a hátunk mögött egy kis elkerített részen, azok az emberek, akik nem voltak győztesek, de a gyermekük meghalt már a viadalon tőlünk balra a színpad mellett foglalnak helyet. A színpadon a polgármester a három idei mentor Corey Alban, Finnick Odair és Annie Cresta foglalnak helyet egymás mellett. Finnick a legfiatalabb győztes, hiszen alig tizennégy évesen nyert viadalt és talán legalább is a rossz nyelvek szerint ő volt az egyetlen aki önként jelentkezett a Viadalra. Annie egy elég nagy tévedés a győztesek körében. Csak a véletlen folytán nyert és ő volt az egyike azon „szerencséseknek” akiket a közemberek közül válogattak. Jó testfelépítéssel volt megáldva nyerhetett is volna, nem csak a véletlen folytán, ha nincs egy aprócska idegösszeomlása. A kiválasztottakat agyilag nem vizsgálják. Mikor a társát lefejezték becsavarodott és azóta sem gyógyult meg teljesen ezért van az, hogy mindig két másik mentor is vele tart. Na és persze meg kell említenem Nira Ameriát aki a húszon pár centis tűsarkújába ott tipeg a színpadon és idegesítő kapitóliumi akcentussal beszél. A nő haja a szivárvány minden színében játszik és az arcáról meg nem mondaná az ember, hogy mennyi idős a nő. Plasztika műtéte biztos volt alsó hangon három. És akkor még alsó hangon fogalmaztam.

Mint mindig most is elmondja, mennyire örül, hogy itt lehet, Röhögnöm kell nem örül ő semminek! Csak azt akarja, hogy visszamehessen a fényes Kapitoliumba! Lefogadom, hogy utálja a körzetlakókat! Biztos alig várja, hogy legyilkolják egymást az ő szórakoztatására. Jaj de jó buli lesz!

 Sorsolás előtt meg kell nézni a szokásos kis filmet amire tömören arról szól, hogy miért is jött létre ez a viadal. Majd a polgármester felolvassa a hűtlenségi egyezményt, ami azt mondja ki, hogy miért is létezik Viadal. Tömören, azért mert anno elődeink elrontottak valamit, de nagyon- nagyon és nem sikerült megdönteni a Kapitólium hatalmát.

A végén pedig a szokásos kis idegtépő mondatok követik egymást a szokásos idegtépő stílusban.

- Annyira izgatott vagyok! Ki lesz az a bátor lány és fiú, aki idén képviseli a körzetünket? A lányok elsőbbséget élveznek!

Hosszasan kotorászok a lányok gömbjében, ami után sikerül elcsípnie egy cetlit a több ezer másik közül. Bár nincs semmi különbség ezek között a cetlik között.

- Az a bátor lány, aki idén képviseli a negyedik körzetet Perlare Avante! – magabiztosan lépkedek úgy, ahogy begyakoroltam a rendíthetetlen győztes lánya képet öltöm magamra és mikor szembefordulok a tömeggel, sem változik semmi. Csak egy pillanatra mikor szembetalálom magam egy olyan férfival, akinek a fia szintén meghalt az Arénában. Megingok egy pillatanra. Meg kell mutatni, hogy nem vagyok a tulajdonuk. Azok felé fordulok, akik a színpad szélén állnak, akik gyászolnak akiknek már mindegy. Bal kezemet magam előtt a jobb vállamra teszem, és feléjük fordulva meghajlok. Ez a lázadás idején annyit jelentett értetek harcolok, és a ti érdekeiteket tartom magam előtt, mikor meghalok.

 A tömeg egy emberként zúdul fel és Nira Ameria hiába próbálja nem tudja túlharsogni őket. Gyorsan a másik gömbhöz lép kihúzza a nevet és határozottan felolvassa.

- Valler Spezza! – gyorsan indul el a színpad felé, fellép mellém és megáll a másik oldalon. A himnusz hatalmas hangereje túlharsogja a tömeget, ami lassan elcsendesül és visszaáll a béke. Kezet fogok Vallerral majd a békeőrök kíséretében elhagyom a színpadot. Ezzel a kis manőveremmel enyhén szólva is megkeserítettem magamnak életem hátralevő napjait.