Kilencedik fejezet

Ígértem mára egy rész és meg is hoztam:) Köszönöm a komenteket, feliratkozást és megnyitásokat ez mind nagyon jól esik. A szereplők menüpont bővül. Csak a főbb kiválasztottak vannak még ott velük vagy összetűzés vagy szövetség lesz ezért raktam fel pont őket. Jó olvasást ehhez:) Az érettségizőknek pedig sok sikert a továbbiakban.

****

Jó néhány órás munka vár még Aremora. Mire elkészülünk ott az idő, hogy elindulhatunk a körönd felé a nyitóünnepségre. Mielőtt azonban elindulnánk, nem állhatom meg, hogy ne nézzem meg az összhatást. Elakad a szavam. Egy kék eléggé passzos halásznadrág és egy ugyancsak kék pánt nélküli fűzős feslő van rajtam. A kezemet valódi indák borítják. Tengeri indákat honnan szerzett a Kapitólium? De az összhatást miatt kell, sőt elengedhetetlen. A hajam felkontyolva, de a tűk, amik benn vannak sokkal hosszabbak, mint az átlagosak. Két kontytű van a hajamba fekete színűek és X betűt formáznak. A tűkhöz hozzá van kötve egy madzag, amit alig látn,i de gondolom fontos lesz különben kihagyta volna Aremo. A ruhám mindezek mellett úgy csillog mintha most keltem volna ki a tenger habjai közül. A szemem ki van húzva enyhén feketére, de az arcom megjegyezhető maradt. Ha felveszem a mogorva arcot, akkor pontosan olyan hatást keltek mintha a tenger harcos istennője lennék. Persze ez lenne a cél.

- Hát ez valami bámulatos. – szalad ki a számon. Hopsz, kicsit megint önmagam vagyok, sürgősen le kell állnom mielőtt jobban lebuknék.

- Ennek örülök. De ez még nem minden. Ha majd a kocsin állsz és már mindenki más aki utánad volt elindult húzd meg ezt a madzagot. Ez felülmúl, bármilyen fás számot nekem elhiheted. – jót szórakozik a saját viccén. Szerintem csak ábrándokat kerget, meg szélmalom csatát vív, de hát ki vagyok én, hogy leromboljam ezeket az illúziókat. – Ja és ha minden szem rád szegeződött, akkor emeld magasra ezt a szigonyt és légy kíméletlen. – azzal a kezembe nyom egy nagyjából az én magasságomban lévő szigonyt.  Nem lesz valami könnyű mutatvány a magasban tartanom. Halász szigony annyi különbséggel, hogy ez aranyból van. Micsoda pazarlás!

Elindulunk az indító csarnok felé kezembe viszem a szigonyt és próbálom kerülni a kíváncsi tekinteteket. De ki ne figyelne fel egy lányra, akinek aranyszigonya van?

 Amikor odaérünk a két mentor és Valler már ott vannak.

- Aszta! – füttyenti el magát Corey. Köszönöm ennél feltűnőbb nem is lehetne. – Ugye engem nem akarsz kinyírni? – csak egy rosszalló grimasz a válaszom. Valler is hasonló szerelésben pompázik, mint én de neki nem fűzős felső hanem atléta adatott továbbá,  se szigony se olyan madzag amit majd meg kell húzni.

- Majd meglátom. – válaszolok Corey előbb feltett kérdésére. – Ha nem kerülsz az utamba biztos nem foglak kinyírni.

- Kocsira! – adja ki az utasítást Aremo.

Felmászok, és magam mellett megtámasztom a szigonyt. A styliszt a mentorokkal együtt elindulnak a nézők közé. Egyedül maradok egy olyan emberrel, akit megvetek. De nem is olyan sokára kiderül, hogy ő is megvet engem. Elindul a kocsi és felveszem a szerepemhez illő arcot.

- Sikerült az ujjad köré csavarni Albant amint észrevettem. Gratulálok!  Jaj, a szegény kislány! Gyámoltalan, akire csak ráerőltették ezt a gonosz gyilkos szerepét! Hát még van olyan naiv ember, aki ezt beveszi? – a hanghordozása az arcjátéka minden megnyilvánulásából csak úgy süt a gúny a harag.

- Nem tudom, miről beszélsz. – próbálok nem kiesni szerepből és menteni a menthetőt.

- Láttalak titeket tegnap. Hogy nyaltátok egymást. Remélem rávetted, hogy jó sok támogatót szerezzen neked. Engem nem vertél volna át ilyen könnyen.

Semmit nem tud rólam. Semmit nem tud rólunk. Azt hiszi azért buktam ki tegnap, mert támogatókat akarok? Azt hiszi a jó kislány az csak játék és én vagyok a gonosz boszorkány, aki mindenkit megöl?

- Remélem, nem kapnak el a Hivatásosok a szarunál! Én akarok a torkodba kést ereszteni! – a kivetítőn látom, ahogy elindul az utolsó kocsi is ezért meghúzom a zsinórt. A kontyom kibomlik, a két tű fellő az égre és enyhe esőpermetet szór a környékre. Mindenki felénk fordul. A hajamba fontak gyöngyöket, amik most csak úgy szikráznak a rájuk eső fénytől, a levegőbe pedig a só illata vegyül. Honvágy fog el. Ez a tenger illata.

Felemelem a szigonyt és a könyörtelen gyilkos képével maszkírozom el vonásaimat. Mindenki meg fog jegyezni a lányt, aki úgy nézett ki, mint a tenger bosszúálló istennője. Hallom, ahogy kántálják a nevemet, ahogy dobálnak virágokat. Én nem reagálok, mintha csak az alattvalóm lenne mindegyik. A kocsink befordul és megáll a köröndön. A lovak jól be vannak idomítva, a helyükre mennek. Amint megáll az utolsó kocsi is az emelvényre lép Snow elnök és elmondja a szokásos beszédét.

- Kiválasztottak, legyetek üdvözölve. Tisztelgünk a bátorság és az önfeláldozás előtt. Boldog viadalt és sose hagyjon el benneteket a remény. – majd a kocsik tovább gördülnek befelé a csarnokba.

- Remek volt. – sipítja Nira Ameria. Minden bizonnyal mentorainkat elrabolták a rajongóig. Nincs féltékenységi rohamom, vagy csak nem vallom be magamnak. De ha előttem lenne a nő, aki miatt Corey most nincs itt, nagy valószínűséggel megtépném. De le kell nyelnem ezt a békát és ez még nem is olyan nagy béka, mint amiket általában tűrnöm kellett. – Teljesen felülmúltatok mindenkit. Túlragyogtál mindenkit kedveském. – fordul felém azzal az agyonplasztikázott képével. Én csak grimaszolok valamit és hanyagul vállat vonok.

- Próbálkozik az ember. – el is fordulok tőlük és keresem a tizenketteseket a szememmel. Biztosan velük van a mentoruk. A tizenkettedikben egyetlen élő győztes van Haymitch. Anyám elég jóba van vele és közölte, ha már egyszer a Kapitóliumba leszek és mivel ő már két éve nem találkozott vele legalább egy üdvözletet dobjak felé. Persze csak ha elég józan hozzá. Mivel a fickónak szokás leinni magát a sárga földig. Szerintem e miatt nem nyernek soha a kiválasztottak. Meg is találom őket. Ormótlan bányász ruhát viselnek ebben az évben a kiválasztottak. Azért ez jobb, mint a tavalyi szerelésük, mikor anyaszült meztelenül szénporral beszórva kellett tűrniük a bevonulást.

 Haymitch éppen a kísérővel beszél, szerintem veszekszenek.

- Mindjárt jövök. – vetem hátra a vállam fölött, hogy nehogy azért szóljanak meg, hogy szó nélkül dobbantok. Nem adok nekik több okot a kötözködésre.

Elindulok a tizenkettesek felé. Amikor a két kiválasztott megpillant, kicsit megdöbbennek. Nem szokás csak úgy odamenni egy körzethez bevonulás után. Főleg nem egy hivatásos szokott odamenni egy perembelihez. Maximum, ha szövetségi ajánlatot akarnak tenni nekik. A két kiválasztott amúgy is csupa csont és bőr nem lehet az mondani rájuk, hogy jók lennének szövetségesnek.

A lány szemében még is furcsa élni vágyást látok, ami nem annyira megszokott. A perembeliek inkább meghalnának az Arénába, mintsem visszamennének a nyomorba.

- Jaj, hát, de megfiatalodtál drágám. – fordul felém Haymitch mikor észreveszi, hogy egyel többen lettek mint kellene. Totál KO. Csak úgy árad belőle a pia szaga, amitől felfordul a gyomrom. Kiütötte magát teljesen. Igen hasonlítok anyámra, de azért nem ennyire.

- Perlare vagyok. Igen az Avanti az stimmel, de akire maga gondol Haymitch az nem én vagyok. Bár ő üzent magának. – furcsa röhögést hallat. Nem értem anyám miért kedveli ezt a fickót. Én hiába most látom először és beszéltem vele két szót, máris gyűlölöm.

- Csak szívódok drágaságom. Üdvözletét küldi a drága Derá? – drágaságom? Drága?

- Valami olyasmi. Meg jöttem megnézni, milyen szövetségi kínálat van erre. – bukik ki belőlem pedig nem is azt akartam mondani. Ám az igaz, hogy meg kéne menteni ezeket a szerencsétleneket ettől a részeg elmebetegtől.

- Mint látod itt a szövetségi választék nem a legjobb. – a két kiválasztott óriási szemeket meresztet a mentorukra. – Ők is tudják, hogy halottak nem kell köntörfalaznom.

- Azért lehetne kicsit kedvesebb! Vagy meg értőbb! Vagy akármi! De mindenekelőtt józanabb. – veszem ki dühösen a kezéből a piás üveget. A kísérő elismerően bólint, a két kiválasztott meg úgy néz rám, mintha elmebeteg lennék.

- Vigyázz a szádra kincsem. – kapja ki a kezemből az üveget. Olyan hirtelen ez a mozdulat, hogy nincs időm lereagálni. – Te így is pengeélen táncolsz.

- Nem egészen értem mit akar ezzel mondani? – Haymitch int a többieknek, hogy menjenek a szoba felé majd közelebb hajol hozzám és úgy válaszol.

- A technikai zsenik nem vágták ki a kis attrakciódat, ha még emlékszel rá. Ezt egész Panem látta, ami azt jelenti, hogy lehet, hogy sokan forradalomra való felbujtásnak vették. Ami annyit tesz, hogy neked régen rossz. Vagy az Arénában, vagy azután de az életed megkeserítik. Van gyenge pontod nem? Vigyázz rá. Ne hívd fel magadra a figyelmet. Tégy úgy mintha egy aprócska idegi baleset lett volna, vagy csinálj egy megállíthatatlan felkelést, aminél nem árthatnak neked ,mert mártír leszel. Válassz, de gyorsan. Mert innentől kezdve minden mozdulatod figyelik. Vagy ne csinálj semmit vagy csináld, de látványosan. Te döntesz. Én a forradalom mellett vagyok, persze csak ha érdekel egy piás vénember szava. Viszlát, drágaságom. Remélem, majd még látlak. Egy jobb helyen egy biztonságosabb pillanatban. – majd hajt egy nagyot az üvegből, int egyet majd indul tovább. Most akkor mit csináljak? Tényleg adtam a forradalomra egy kis szikrát azzal, hogy a Kapitólium ellen fordultam? És ha azon leszek sikerül e majd elindítanom vagy csak egy bombát készítek, amit majd az utánam jövők felrobbantanak? De ha a bombát csinálom fenn áll a lehetőség, hogy engem robbantanak fel, vagy ami rosszabb az, hogy Coreyt ölik meg, csak azért mert én akkor meggondolatlan voltam. Mind két eshetőség sokak életébe kerülhet.