Tizedik fejezet

Most elég lassan haladok így nem tudom mikor kerül fel ezután új rész. Mielőtt akárki háborogna, van pár írás amit határidőre kell elkészítenem és elég fontosak. Így ha minden jól megy jövőhéten csütörtökön kerül fel a következő rész mert akkor lesz megint egy nap szünetem (szakmai vizsga). De ha még sem akkor is próbálok minél hamarabb írni, de szerintem nektek sem hiányzik egy olyan rész amit gyorsan írok kedvtelenül. Ígérem sietek és feltöltöm amint tudom. Ez átkötő rész lenne úgy, hogy elég rövid lesz, jó olvasást mindenkinek 

***

Az agyam egész este pörög. Ennek sok oka van. Egy, amit Haymitch mondott. Nem tudom, hogy döntsek és gyorsan kellene a válasz főleg úgy, hogy holnaptól minden lépésemet nyomon fogják követni. A másik ok pedig összefügg az elsővel. Meg akartam beszélni a tervemet Coreyel, de azóta nem láttam a színét sem, hogy eltűnt a nyitó ünnepségről. Az még rendben van, hogy a vacsoránál nem jelenik meg gondolom a nőt nem olyan egyszerű levakarni, de az már nagyon böki a csőröm, hogy éjfél is elmúlt és sehol nincs. Finnick alig egy órája jött vissza. Hallottam az ajtó nyikorgását. Ki nem néztem, de nincs is rá szükségem. A kiképzés alatt vakon is meg tanultunk harcolni, ebből következően bármikor meg tudom különböztetni egymástól olyan emberek lépéseit, akiket ismerek.

Egy óra felé jár az idő, mikor a bejárati ajtó újra kinyílik. Ez már nem lehet más csak ő. Fülelek, és mikor az ajtóm elé ér kinyitom és berántom a szobába. Nem nagyon akarok úgy járni, mint tegnap, amikor is Valler meglátott minket. Sőt ami rosszabb kihallgatott minket. Nem érdekel, hogy meglát csak az, hogy meghallja, amit mondok. Igaz azt hiszi, hogy megjátszom magam, amikor valóban önmagamat adom, de amint rájön, hogy téved ezt az apróságot akár előnnyé is formálhatja.

- Mi a bajod? – néz rám értetlenül, mikor látja, hogy körbenézek a folyosón, mielőtt becsuknám az ajtót. – Úgy is ide készültem. Gondoltam, hogy nem alszol.

- Az a bajom, hogy tegnap kihallgattak. – magam sem értem miért mégis suttogok a saját szobámba egy zárt ajtónál. Nagyon vékonyak a falak errefelé, erre hamar rá kellett jönnöm. Félek, hogy a legapróbb hang, ami elhagyja a számat, az egész épületben visszhangzik.

- Nyugi rendben? Üljünk le és meséld el, hogy érted ezt. – Leül az ágyam szélére én pedig vele szemben törökülésben, mint tegnap. Észre sem vettem ez idáig, hogy a dühtől még most is remegek. Ahogy belegondolok abba, hogy Valler, mit és milyen hangsúllyal közölt velem néhány órája. Még most is az lebeg előttem, hogy megölöm. Persze csak az után, hogy lejárattam a kiképzésen és az interjún. Meg jó pár embert ellene hangoltam. Álljunk meg! Ez nem én vagyok! Nagyon kezdek olyanná válni amilyennek látni akarnak.

- Valler tegnap hallotta miről beszélünk. – próbálok visszaemlékezni pontosan mit mondott. – Azt hiszi a bolondját járatom veled és én valójában egy gyilkoló gép vagyok, aki azért hajt rá a mentorára, mert támogatókat akar. – egy levegővel darálok le mindent. Gyorsan túl akarok rajta lenni, mert ha nem így lenne, biztos vagyok benne, hogy felrobbannék.

- És ez igaz? – húzza fel a szemöldökét.

- Nem! Még is, hogy a fenébe… - csak nem az ő pártjukat fogja? Mert ha igen akkor nagyon félreismertem ezt az embert.

- Akkor ne idegesítsen. Ha nincs igaza, akkor hagy rád. – legyint egyet, mintha le akarna söpörni az asztalról valamit. Már kezdtem megijedni, de csak feltételes módban beszélt.

- Azt hiszem nem érted, most azt hiszi, hogy megjátszom. De mi van, ha rádöbben, hogy mégsem? Akkor, amit hallott ellen fogja forgatni!- nem tudom miért akadok ki. Lehet, hogy igaza van és nem lesz semmi bajom. De mi van, ha még is? Ha egy szikrányi esély van arra, hogy bajom lesz belőle akkor köszönöm szépen nem kérek belőle. Vagy mielőbb ki kell iktatnom a baj forrását.

- Nem tud semmi olyat, amit felhasználhat ellened. Megmondom mi lesz, holnap szépen összebarátkozol a hivatásosokkal. Beállsz közéjük, és ha a végén már kevesen lesztek, lelépsz tőlük. Menni fog? – mikor bólintok, folytatja. – Ami pedig a támogatókat illeti. Ha jól tudom, nem csak én hajtom őket Finnick is szerzet jó párat egy eset alatt a te Valler barátodnak. De te is nyugodt lehetsz a felől, hogy van támogatód nem egy. Rendben?

Nem akarom tudni, hogy szerzett nekem támogatókat. Inkább bele sem gondolok. Viszont az a tény megnyugtat, hogy Finnick is ugyanilyen módszerekkel szerzi a támogatókat Vallernak. Ez egyet jelent ezt nem vetheti a szememre.

- Van itt még valami. Ismered a tizenkettes mentorát ugye? Ma volt vele egy érdekes beszélgetésem.

- Csupa fül vagyok drágám. – dől hátra karba font kézzel. Nagy levegőt veszek és megpróbálom eltüntetni a torkomba lévő gombócot. Majd belefogok. Elmondom a teljes beszélgetést caklipakk. Mikor befejezem, nem nagyon reagál semmit csak bámul mintha valami nagyon érdekes lenne rajtam.

- Sok mindenben hasonlítunk. - fog bele végül. – Régen én is megpróbáltam forradalmat szítani. Majdnem sikerült is, de én nem vagyok jó ebben. Neked talán összejön, ami nekem akkor nem.

- Viszont ha nem jön össze, mert nem vagyok elég ügyes, téged tuti megölnek. – próbálok ellenérveket hozni sokkal inkább miattam, mint miatta. Be kéne vallanom, hogy én nem vagyok biztos benne, hogy végig tudnám vinni. Nem vagyok vezér egyéniség. És soha nem is leszek az. Én csak tisztnek vagyok jó aki a vezető mellett dolgozik. Velem nem tudnának mást kezdeni.

- Ne foglalkozz most ebben a percben velem. Gondolj arra, hogy te mit akarsz. Az első lépés, hogy túléld a Viadalt. A Viadalon tégy keresztbe nekik. A körúton hangold ellenük a népet. De, hogy mindez sikerüljön, kérlek, tégy minden úgy, ahogy én mondom. Megértettél?

- Mindent úgy és akkor. De nem hiszem, hogy én vagyok a legalkalmasabb ennek a lázadásnak az élére. Erre egy sokkal különlegesebb személy képes. Rá vár a szerep. Én maximum az előfutára lehetek.