Tizenegyedik fejezet

Tegnap este sikerült megírni ma pedig gépre vinni ezt a részt is:D Remélem tetszeni fog, itt már elkezdődik egy kiképzés és létrejön egy szövetség. (Mellékes megjegyzés, hogy a kép ami Metrináról kikerült azaz interjús mert az interjúra átfesti a haját mellékes megjegyzés vége) A másik pedig, hogy csekkoljátok az új menüpontot és kérlek értékeljétek nekem sokat jelentene. Előre is köszönöm. Mindenkinek jó olvasását! 

***

Reggel nem nagyon törődünk azzal ki lát meg vagy ki nem. Együtt megyünk ki az ebédlőbe. Már mind – persze Annie kivételével őt az óta nem láttam mióta kiviharzott az étkezőkocsiból – ott ülnek. Valler szikrázó tekintetet mereszt ránk Finnick mindössze egy futó pillantásra méltat Nira Ameriát pedig le se lehet írni. Első pillanatban azt hiszem, hogy félrenyelt és ott helyben megfullad nekünk, de gyorsan helyre jön és próbálja azt a látszatot kelteni mintha mi sem történt volna és az teljesen meg szokott, hogy minket együtt lát.  Persze neki is fent kell tartania a látszatot.

A reggeli amúgy elég nyugodtan telik, eltekintve attól az apróságtól, hogy ha Valler tudna már rég megölt volna a szemével. Reggeli után Nira Ameria le akar minket kísérni a kiképző terembe mivel ma indul el a három napos kiképzés.  Teljesen feleslegesen. Elvileg most vehetnénk fegyvert először a kezünkbe, de mint már le lehetett szűrni a Hivatásosok amióta beszélnek, fegyvert forgatnak. A többi kiválasztott főleg perembeli feleslegesen strapálja magát, nem lehet három nap alatt begyakorolni azt, amit mások évekig tanulnak. Ami pedig a legviccesebb az egészben azaz, hogy mindezen tudást a harmadik nap végén be kell mutatni a Játékmestereknek, akik ezt, pontozzák. Minél magasabb a pont annál több a támogatód. Ilyen egyszerű. Már akinek.

- Nira! – kiállt utánunk Finnick mikor indulnánk a lift felé. – Nem kell kísérgetni őket attól csak gyengének hiszik majd őket. Nem kisgyerekek! Az Arénában sem leszel a sarkukban! – a nő arca egy pillanatig megrándul majd megértően bólint, de ragaszkodik, hogy a liftig együtt jön velünk. Mintha nem találnánk el a liftig egyedül kész röhej. Ahogy Finnick eltűnik, és Valler előre halad kicsit, megragadja a kezem, hátra ránt és furcsán méregetni kezd.

- Nem voltam benne biztos, hogy érdemes e… - kezdi, majd tovább folytatja a vizslatásomat. – De úgy döntöttem a tegnapi bevonulód az Aratási kis attrakciód és azt elnézve, hogy mi mindent meg teszel a győzelemért és a támogatókért, hogy a kapcsolataimat feléd irányítom. – Úgy látszik nem csak Valler gondolja azt, hogy a hajtsunk rá a mentorra, hogy jó sok támogatóm legyen, szerepben vagyok. Most ez viszont nagyon jól jön. – Érj el jó pontot és szerezz jó szövetségeseket és akkor nyert ügyed lesz. – Mivel Valler megtorpant és ideges dübögéssel jelzi, hogy húzzak nagyon gyorsan oda, ezért csak egy kurta biccentésre futja. Valler addig tartja a liftet, amíg oda nem érek, majd dühösen ököllel rávág az alaksor gombjára.

- Úgy látom, a szerepedet tovább játszod. Gratulálok Avanti, egyre több embert vágsz át! – nagyképű paraszt. Ennyit gondolok róla semmi többet. Semmi jó tulajdonsága nincs!

- Úgy látom, egyre több ellenséget szedsz össze magadnak. – vigyorgok gonoszul. Alighogy kivágódik a lift ajtaja kivágtatok. Most legszívesebben beleállítanám valamibe a késem, csak épp meg kell várnom, míg mindenki leér. A ruhámra egy szövetdarabot erősítenek, ami jelzi, hogy a negyedik körzetből jöttem.

A ruhám ma már megszabott minden kiválasztott ugyanazt a fekete tréningruhát viseli. Hiszen az Arénában is mindenki egységeset kap, hogy ne lehessen előnyt kovácsolni belőle. Nem hiszem, hogy most ez annyira sokat számít. Miután minden kiválasztott leért a vezető elmondja a főbb szabályokat. Nem szabad rátámadni a többiekre legalább is még itt. Mindenki ott kezd és olyan sorrendben halad, ahogy akar, de ajánlatos a lehető legtöbb helyet körbejárni. Nekem a gyengém a tűzrakás így oda mindenféle képen el fogok látogatni. Meg persze benézek az ehető növényekhez is hátha mutatnak valami hasznosat. Miután útnak eresztenek minket, elég gyorsan elfoglalom a késdobáló emelvényt. A szemem sarkából látom, hogy Valler a hármasokhoz csapódva kezd a csapdáknál, de nem különösebben izgat.

A kezembe fogok annyi tört, amennyit csak tudok és elkezdem hajigálni őket. Van, amikor egyszerre hármat dobok el, forgom, minden dühömet beleadom, és mikor elfogy az a mennyiség, amit felmarkoltam pihenek kicsit. Picit kifulladtam, de jobban érzem magam ezek után. Elégedetten látom, hogy egyik késem sem tévesztett célt.

 A hetes lány összeszűkült szemmel méreget, azonban abban a percben elfordul, ahogy meglátja, hogy észrevettem.

A hátam mögül valaki szaggatott tapsot hallat. Gúnyolódásnak is vehetném, ám van egy olyan érzésem, hogy ez inkább elismerés akar lenni.

- Nagyon jól bánsz a késsel. – állapítja meg a lány. Jó fejjel magasabb nálam hófehér a bőre és az enyémhez hasonló szőke haja van, de ebbe pár kék tincs is vegyül. Ha jól emlékszem így volt a bevonuláson is. Ez a festék biztos nem úgy jött ki, mint a styliszt gondolta.

- Köszi. – vonok, vállat mintha ez mellékes lenne. Felveszek, még egyet megpörgetem a levegőbe, majd megfordulva eldobom. A bokszzsákot tartó zsinórt elvágja és a falban áll meg. Ezt csak felvágásnak használtam. Ha akar valamit, akkor nagyjából tudnia kell, mit tudok. – De szerintem nem olyan nagy tudás ez.

- Szerény is vagy? Azt hittem, hogy vakmerő, mint a sorsoláson és megfélemlíthetetlen harcos, mint bevonuláson. – csóválja csalódottan a fejét. Én erre gonosz vigyort küldök felé. Most már tudom, hogy kicsoda ő az első körzetből a lány. Akit kisorsoltak és idén ő jött volna amúgy is.

- Nem vagyok én szerény csak egy szerep. Én inkább gonosz vagyok csak szerénynek jobban eladható. – remélem ez hihető hazugság volt.

- Akkor ebben hasonlítunk-, na, arra viszont fogadok, hogy ez minden volt csak nem hazugság. – Jaj, milyen udvariatlan vagyok! Be sem mutatkoztam. Metrina Dream, első körzet.

- Örvendek! Perlare Avanti. Gondolom ez nem újdonság, de elmesélem, hogy negyedik körzet. – kezet fogunk. A többi Hivatásos ránk sem hederít szerintem ez a Metrina a bandavezér, ha nem így lenne, biztos nem egyedül jön.

- Miben vagy még jó Perlare? Vagy csak a késekkel boldogulsz? – vigyorog és az összes foga kilátszik. A hideg is kiráz tőle, de be kell kerülnöm közéjük.

- Balták… Lándzsák... Meg még pár dolog. De nem mesélnék magamról sokat. – int, hogy üljünk le az egyik padra én pedig csak, hogy jó pofizzak vele, belemegyek.

- Nos Perlare, hogy vagy a körzettársaddal? Csak a miheztartás végett. Nekünk nem jön be túlságosan, és ha te vele vagy szövetségben ez a beszélgetés tárgytalan. – mit csinált Valler, hogy ennyire berágtak rá? Azonban ez cseppet sem zavar, mert én is gyűlölöm, és nem akarom megvédeni tőlük.

- Had gondolkozzam. Valler? Egy kérésem van, a Bőségszarunál én akarok kést ereszteni a torkába. Nem hiszem, hogy ez nagy kérés. – vonok vállat, hiszen ez tényleg a leg alapvetőbb dolog.

- Egyre jobban tetszel nekem Perlare. Akkor a tárgyra térek, szövetség? – mikor felteszi a kérdést és kezet nyújt, egy percet sem tétovázok, egyből elfogadom. Ez elég gyorsan ment. Csak meg kellett magam játszani és nem is nagyon.