Tizenötödik fejezet

Kedves olvasóim. Nagyon köszönöm a pipákat, kommenteket és előre is bocsánatot kérek. Egy kicsit hosszabb fejezettel érkeztem, és tudom, hogy sokatoknak, már nyári szünet van, de nekem még két hét nyári gyakorlatom van, ami elég kemény lesz és ez kicsit megakadályoz a további írásban. Július elejére vége a gyakszinak, akkor hozok újra fejezetet, addig is elégedjetek meg ennyivel. Jó olvasást és várom az értékeléseket. Ja és kellemes nyarat mindenkinek aki nem jár hasonló cipőben velem. 

***

Egész nap úgy keringek a házban, mint egy elmebeteg. Mi a fenét fogok csinálni ha, lepontoznak: Lehet, hogy Metrina közli velem első adandó alkalommal, vagyis holnap az interjún, hogy túlbecsült és ki vagyok rúgva, Nario legnagyobb örömére. Akkor hiába vagyok jó, ahogy elnéztem gyorsabb vagyok náluk, ha vizes terepet kapunk, akkor nagy előnyöm is lenne, de még így sem elég.

Egyedül lennék egy csapat Hivatásos ellen. Ha el is jutnék a késekig, mi a búbánatot csinálnék? Ők négyen vannak, négy féle fegyverrel én meg egyedül egy félével. Igaz, én távolról is tudok ölni. De mondjuk, míg én eldobok egy kést Metrina felé addig Tasia simán kinyír egy baltával, lándzsával vagy íjjal, amíg azaz oldalam szabad. Ha olyan pontot kapok, mint ők nincs nagy gond, hiszen közéjük valónak tűnhetek, de az sem jobb, ha túlpontoznak.

Visszaemlékezve Metrina reakciójára, amikor a tizenkettes lány egy nap alatt megtanult egy fegyverrel profin bánni, mert őstehetség, na ha én meg több pontot kapok, mint ő ezért leszek a bögyében. Egyik sem jobb. Már csak tíz perc, én egyedül vagyok, a TV szobában keringek a körmömet már tövig lerágtam és másodpercenként nézem az órát.

- Idegroham közben zavarlak meg Perla? – dühösen fordulok körzettársam felé. Idegroham? Lehet, hogy ezt annak nevezik és lehet, hogy ez bizonyos körülmények között vicces, de most cseppet sem.

- Nem! Addig nem volt idegrohamom, amíg meg nem láttalak. Ilyen válaszra vártál? – megrázza a fejét és lehuppan a földre. Szerintem a babzsák fotel kényelmesebb, de ő tudja. Bekapcsolja, a tévét pedig még jó öt perc van addig, míg a pontok nyilvánosságra kerülnek. Esély pedig szinte semmi, hogy korábban kezdik, mert a Kapitóliumban minden pontosan kezdődik. Igen a mészárlás mindig pontosan kezdődik.

Most a tavalyi viadal ismétlése zajlik. Felfordul a gyomrom, ha csak rágondolok.

- Pedig azt hittem nem én okozom az agybajod, hanem Finnick. Meg különben is vacsora óta itt keringsz, mintha mit tudom, én mi lenne. – a plafont kémleli mintha az majd válaszolna helyettem, lehet, hogy most ő beszédesebb kedvében van, mint én. Mert nem bírom elviselni Valler jelenlétét még mindig sokáig.

- Corey! Finnick! Mindjárt pontozás nem kéne, hogy ti is betévedjetek?! – nem sok kedvem van egy szobába lenni Vallerrel így mentem, ami menthető. Persze Nira Ameria is becsoszog, a mentorokkal mivel nem akar lemaradni semmiről. Meg, hogy képzeljük, hogy őt mindenből kihagyjuk? Pedig senkinek sem hiányzik a jelenléte. 

A pontozás időben kezdődik. Most is, mint mindig Caesar a műsor házigazdája elmondja, hogy a pontok mennyire fontosak, mert ezeken múlik, hogy ki mennyi támogatót kap. Blablabal…

Mint mindig, most is egytől tizenkettőig haladunk és a pontok is ebben a tartományban alakulnak. Előbb a fiúk majd a lányok pontját hozzák nyilvánosságra, és mire elérünk hozzánk én már lerágtam a kezem is. Beállok Corey elé eltakarva előle a kilátást. Toporgok izgek mozogok, de a pontozás még mindig nem kezdődik meg. Corey megfogja a derekam, hátra ránt az ölébe, én pedig ijedtemben felsikkantok.

- Egy legalább én is látok valamit, kettő nem koptatod ki a parkettát. Most pedig figyelj kicsit. – hátradőlök és most az ujjaimat kezdem el harapdálni szerintem Annie elmebeteg címére hajtok. Corey megfogja a kezem és elszedi, mielőtt kárt tennék benne, én pedig dühösen méregetem. De ő csak biccent, hogy most már figyeljek oda.

Az elsőből Nario nyolc pontot Metrina pedig kilencet kap. Ez elég magas pontszám és a Hivatásosok nagytöbbsége ilyen eredményt szokott elérni. Tasia és Lumino egyaránt kilenc pontot kap. A harmadikból a fiú heted a lány nyolc pontot, vagyis alábecsülni nem érdemes őket. Mikor hozzánk érnek a szívem a torkomban dobog a szám kiszárad és legszívesebben elfutnék, de Corey előrelátása miatt ezt nem tehetem meg. Elég erősen tart, ha ez nem is látszik, ha valaki kívülről szemléli az eseményeket.

- A negyedik körzetből Valler kilenc pontot kap. – nagy levegőt veszek, érzékelem mi történik Valler kilenc pont Hivatásosok céltáblája vettem, és még azt sem tudom mit csinált, de most sokkal fontosabb dologra kell összpontosítanom most, jövök én.

- A negyedik körzetből Perlare ….- nem lehet olyan rossz, adja isten, hogy ne a legalja legyen könyörgöm - tíz pontot kap. – visszanyelem a feltörő sikítást. A francba! Metrina halállistájára felkerültem és nem a legvégére, még fel sem pattanhatok, hogy elrohanjak, mert Corey még mindig tart. Közelebb húz magához, és a fülembe súgja.

- Ezt még megbeszéljük, most nyugi. – tudja, hogy ez sok mindent változtat így nem csoda, hogy ő is megijedt kicsit. Érzékelem, mert az izmai másképp rándultak meg. Mindenre számított, de arra nem, hogy felülpontoznak.

 A műsor folytatódik. Az ötösből a fiú kilenc a lány hat pontot kap. A hatosból mindketten hét pontot szednek be. A hetesből a fiú hat, míg a lány kilencet kap. Érzékeltetni akarják vele, hogy hiába vannak jobbak nálam, nem adnak nekik ilyen pontot. Különlegessé akarnak tenni. A nyolcasoké elég jelentéktelen öt- hat pont. A kilenc, tízesek és tizenegyesek nyolc- kilenc pontot (természetesen az önkéntesek kilenc). A tizenkettesből a fiú hét, a lány nyolc pont kap. Ez meglepő, hiszen idáig nem volt öt pontnál jobb eredménye ennek a körzetnek. Majd felcsendül a himnusz és vége. Nira Ameria már elkezdene áradozni, hogy milyen ügyesek voltunk, amikor én kitépem magam Corey karjából és elrohanok a szobám irányába. Ezt nem hiszem el!

 Nem tudom becsapni az ajtót és kirekeszteni, mert gyorsabb, mint én és így el is kapja, az ajtót mikor rávágnám. Így bár a szobában bent van, a fürdőből még kizárhatom.

Egyből oda megyek és ráfordítom a kulcsot. Veri az ajtót és kiabál, hogy azonnal nyissam ki, de nekem most ehhez nincs kedvem.  Nincs kedvem a taktikai megbeszélésekhez, és ha most kinyitom az ajtót, nem a fiúmat fogom ott találni, hanem a mentoromat, amilyen nem kell, főleg nem most. Dühösen beállok a zuhany alá és beállítom a legforróbb fokozatot. Ugrálok, sikítok, de a fejem kitisztul.

Ezt azért csinálták, hogy mindenki nekem támadjon. A legerősebbeket kell a leghamarabb levadászni ez a stratégia, vagyis a Hivatásosok körében. Mikor kiszállok a beépített szárító megszárít tetőtől talpi még a hajamat is. Visszakapkodom a ruháimat és kicsit tisztább fejjel kilépek. Corey elég dühösen mered rám, de ahogy ismerem kiabálni nem fog. Max megpofoz, de azt már megkaptam ma az arcom meg is dagadt kicsit.

- Nem futhatsz örökké, remélem tudod. – bólintok, tudom, hogy nem futhatok, de jobb, ha magamnak borulok, ki mint mindenkinek nem?

- Nem akarok tovább futni. Határoztam. Az interjúban azt játsszuk, hogy verhetetlen vagyok nincs gyenge pontom és fent tartjuk a látszatot, ami idáig volt. A pontok ebben most be is segítenek egy kicsit.

- Mi lesz az Arénában? – pont erről akart beszélni. – Tartod magad a szerephez?

- Minden az eredeti terv szerint. Most főleg. És még valami…

- Mégpedig? – a győztes beszél belőle.

- Forradalom bármi áron. – és még semmit nem gondoltam olyan komolyan, mint ezt az utolsó mondatot.

Tizennegyedik fejezet

Íme egy átkötő fejezet, nem igazán tudok sok mindent hozzáfűzni. A következő fejezet érkezik amint lesz időm gépelni :) Remélem az mi hamarabb lesz. Jó olvasást ehhez:D Várom a véleményeket. 

***

Ahogy kinyílik a lift ajtaja és kilépek, máris megpillantom őket. Corey nem látszik dühösnek, inkább aggódik és lehet, hogy nem is ok nélkül ellenben Finnick agyában egyből elpattan egy ideg. És ahogy én néhány perccel ez előtt most így ő is hoz egy forrófejű döntést. Odalép hozzám és kapok tőle egy akkora pofon, hogy csak úgy csattan. Az arcom ég a szemem könnybe lábad nem nagyon akarom megjátszani magam. Minek tartsam fent a látszatot?

Ha mákom van, akkor a styliszt nagy nehezen valami sminkel eltünteti azt a szép foltot, ami ezután látszani fog. És bizonyos fokig meg is érdemeltem ezt a pofont. De nem úgy, ahogy ő gondolja.

Biztos csak annyit mondtak nekik, hogy a Játékmesterekre támadtam azt az apróságot már kihagyták, hogy ők provokálták, sőt követelték, hogy ezt megtegyem. Mert ilyenek a Játékmesterek és hiába figyelmeztettek óva intettek, én fittyet hánytam minden tanácsra, és az idáig szépen felépített sikerekre. Egy apró mozdulaton az életem múlhat és ezt megtapasztalhattam volna már.

- Gratulálok, nagyon ügyesen vágod magad alatt a fát! Bár ez Corey hibája is, mert hagyja, hogy azt csináld, amit akarsz! A csinálj, valami látványosat nem azt jelenti, hogy támadj neki a Főjátékmesterre és próbáld meg levágni a kezét!- elviselem, hogy engem szid azt már megszoktam ezalatt a pár év alatt, de egyet nem hagyok, hogy nekiálljon egy olyan embernek, aki semmiről sem tehet. Úgy kezd el róla beszélni és vádaskodni, hogy nem tudhatja mit tett meg értem, milyen tanácsokkal segített és próbált meg csiszolni ezen a nem egyszerű természetemen. Amiről már én magam sem tudom eldönteni, hogy mikor színészet és mikor valóság.

 Hiszen figyelmeztetett reggel, hogy vigyázzak arra, mit teszek. Figyelmeztetett rá, ha burkoltan is, hogy a Játékmesterek arra mennek, mennyire vagyok beszámítható. Bár nem biztos, hogy ez a legjobb szó rá.

Azt nem hagyom, hogy Coreyre bármi rosszat mondjon. Megfogom, felemelem az öklömet és csapok, de már csak levegőt érek. Neki akarok menni ezek után, de Corey megragad és egy könnyű mozdulattal odébb pakol. El is felejtettem, hogy az ellene vívott harcaim csak azért vezettek győzelemre, mert mindig hagyott nyerni, vagy nem figyelt oda. Hiába próbálok csapkodni vagy rúgni ő vasmarokkal tart, vagyis nem szabadulok ki belőle, akárhogy sikítok vagy őrjöngök. Innen egy menekülési út van, ha lehiggadok, ami ebben a szent percben a világ legnehezebb feladata. Úgy érzem minden összeesküdött ellenem.

 Megfogja leültet az ágyra és megvárja, hogy legalább annyira lenyugodjak, hogy beszélni lehessen velem. Rettenetesen nehéz magamat rákényszeríteni a helyes légzésre, és lenyugtatni az ezerrel pörgő agyamat.

 Finnick értetlenül áll az események előtt, nem csoda, hiszen nem látott engem úgy istenesen kibukni. Mostanáig. Mikor lenyugszom, már amennyire tudok Finnick felé fordul ennek hatására engem már nem tart senki. Még mindig bőgök, nem igazán tudom miért, de nem tudom abbahagyni. Talán már az, hogy mindig mindent elrontok kicsit sok volt nekem. Jobb lenne, ha elfelejtenék levegőt venni, ezzel mindenkinek megkönnyíteném az életét.

- Végighallgatnád őt is? Tudod milyenek a Játékmesterek nem biztos, hogy úgy volt az egész, ahogy ők elmondták. – megpróbál védeni bár, lehet, hogy ezzel csak rosszabb lesz.  Nem hiszem, hogy megérdemelném, hogy a védelmébe vegyen, most nem, ma nem, soha nem!

- Teljesen vak vagy? Gyere már ki kicsit a ködből Corey! Ezzel aláírta a halálos ítéletét, ha az előzőekkel nem is, mert meggondolatlan, felelőtlen, nemtörődöm és….

- Igaza van Finnick, fog be kicsit és hallgasd meg! – Annie-t azóta nem láttam, hogy kijelentette neki elege van az idei viadalból. Ez a sorsolás után volt a vonaton. Most még is elő jött. Talán ez a jelenet kicsit hangosra sikeredett hangosabbra, mint terveztük az elején.

- Te miért nem pihensz? Baj van? – Finnick megváltozik mind hangban mind stílusban és most mintha aggódna kicsit. Talán én is egy álarc mögötti embert gyűlöltem meg. Talán én is egy olyan csapdába estem, mint Valler. Egy olyan csapdába melybe mindenki beleeshet ha találkozik egy Hivatásossal vagy győztessel. Mindenki hibázik, csak ki hamarabb ki később ki pedig egyáltalán nem jön rá erre.

- Azért mert az egész ház tőletek zeng. Hagyjátok már békén szegényt. – leül mellém és egy zsepit nyújt, amit elfogadok. Próbálom rendezni a légzésemet és egy kicsit jobb. Most veszem észre, hogy megint szaporábban ver a szívem és minden kezd újra elmosódni pont mikor nem rég elkezdtem visítozni és csapkodni. Már csak a vállam rázkódik meg-meg, de a könnyeimnek még is sikerült megálljt parancsolni. – Elég neki a kétely, ami a szövetségeseivel van! Elég neki, hogy a Játékmestereknek a bögyében van. – felém fordul, és most úgy látom teljesen tiszta beszámítható és hármuk közül ő látja át legjobban a helyzetet. – Ők provokáltak nem?

- De. –elég rekedt vagyok így megköszörülöm a torkomat, mielőtt folytatnám- Elkezdtem késeket dobálni. Nem rájuk, hanem egy céltáblára mikor már dobtam párat közölték, hogy nekik ez jó, de nem elég, hogy mutassam meg meddig megyek el. A falba dobáltam a késeket és a késeken felszaladtam az emelvényre ahol ülnek.

- A késeken? – néz rám teljes megrökönyödéssel Corey. Én meg az igen drágám a késeken nézéssel felelek neki.

- Mit ne mondjak elég bátor húzás volt. És hogy lehet az, hogy elbírtak? – Finnick most a nyugodt kíváncsi kategóriát testesíti meg. Nem dühöngő őrült, mint pár perccel korábban.

- Igazság szerint éppen, hogy csak elbírtak, mert mikor rohantam felfelé mindig le-le esett az aktuális kés, amiről éppen elrugaszkodtam. – Corey két lépéssel előttem terem felállít, körbefordít, mintha arra akarna meggyőződni tényleg nincs e valami bajom. Erre elnevetem magam. – Nem sérültem meg. Csak majdnem lezúgtam. Az Aréna veszélyesebb lesz, mint az, hogy én késeken felrohantam és a szívbajt hoztam a játékmesterekre.

- Ez sajnos igaz. – helyesel Annie. – Aztán mi volt?

- Nem sok minden felmentem volt az övemben egy tőr és azt a Főjátékmester ujjai közé szúrtam. Nem szokásom eltéveszteni a célt így nem is aggódtam miatta. Átlendültem a korláton elvetem egy almát és közöltem, hogy nekik túl sok van belőle. – fordulok vissza, felé és megvonom a vállamat. – Ennyi a történet. Nem tudom mit mondtak, de ez a valóság.

- Hát nekünk kicsit sem ezt mondták. – rázza a fejét Corey.

- Szerintetek lepontoznak? – kapkodom a fejem és próbálok valamit kiolvasni a tekintetükből. Ők meg összenéznek és megpróbálnak telepatikusan engem kizárva mindent megbeszélni egymással.

- Nem nagy a valószínűsége, de várjuk meg az estét. – feleli végül Corey, de a hangja nem elég meggyőző.

- És mi van, ha mégis lepontoznak? – érzem, hogy megint bőgni fogok, ha erre gondolok. Corey magához húz, megölel, én pedig nem akarom, hogy elengedjen. Itt biztonságban érzem magam, nagyobba, mint máshol. Félek, ha az Arénába leszek, összetörök. Vagy még rosszabb esetben megölnek. És most már több dolog miatt is meg akarom nyerni a viadalt.

- Akkor szerzel néhány fegyvert, eltűnsz az Aréna legtávolabbi pontjába és kivárod a játékok végét. – adja meg a választ Annie. Igaza van ez lesz a legkézenfekvőbb megoldás.