Első fejezet

Mivel nem lesz egy hétig gépem és így nem tudnám tartani a beígért kezdés határidejét kénytelen vagyok most felrakni. Nem úgy sikerült mint szerettem volna lehetett volna jobb is, de ez már így alakult. Ha nethez jutok a hétvége és a jövőhét folyamán igyekszem felrakni a második részt de mivel könyvtárban jutok hozzá csak ezért nem hiszem, hogy fel tudom rakni. Netem lesz jön a következő ígérem. Addig is jó olvasást ehhez. 

***

Lassan ballagok a negyedik körzetben a győztesek falujának széle felé. Eltelt egy év. Egy éve ilyenkor kezdődött a családom kálváriája és reméltük hamarosan véget ér. Egy éve azon imádkoztunk, hogy a bátyám nyerje meg az Éhezők Viadalát. Ezt a brutális játékot a Kapitólium találta ki miután leverte a lázadást. Ennek immáron hetvenhárom éve. Azóta minden körzetnek minden évben ki kell állítania egy fiút és egy lányt, akik tizenkettő és tizennyolc év között mozognak. Minden körzetnek, mind a tizenkettőnek. De ezek között a körzetek között azért vannak kivételek. Mint például a miénk. Minket az első és a második körzettel együtt úgy neveznek csak, hogy a Hivatásos körzetek. Bár nálunk lényegesen másképp mennek a dolgok. Mert míg az első két körzetből önkéntes alapon kerülnek ki a kiválasztottak, ez azt jelenti, hogy jelentkeznek a helyett a játékos helyett akit kisorsoltak, ez ránk nem jellemző. Nálunk nincsenek hős önkéntesek, mégis minden évben mindenki pontosan tudja, hogy abban az évben ki képviseli a körzetet. Idén a női kiválasztott én vagyok. Lassítok a lépteimen és beszívom a reggel kissé hűvös levegőjét melybe a sós tenger illata vegyül. Elérem a falu szélét és várom a napfelkeltét. Nem kell kimennem a szirtre innen is pontosan látom, ugyanolyan gyönyörűen mintha ott állnék. Nekem ez a szokásos helyem, ide járok minden nap, bár tavaly óta egyre több időt töltök itt. A bátyám tavaly halt meg a viadalon. A mi körzetünk önkéntes alapjai más téglákon nyugszanak, mint az első kettő körzetben mint már említettem. Nálunk ugyanis a két gömbben a lányokéban és a fiukéban is egyetlen ember neve szerepel jó sokszor. Ez a szabály. A kiválasztottak szinte biztosak lehetnek abban, hogy nem kell önként jelentkezniük. Senki nem tud erről az apróságról. Csak a Kapitólium, de ő azért cserébe, hogy véres viadalt kap nem szól bele ebbe, sőt!Támogatja ezt az ötletet. Azt pedig még jobban, hogy minden győztesnek még egy győztest ki kell állítania a családjából. Ha ez nem sikerülne… Hát egy aprócska baleset során eltűnik az egész család. Mint tavaly. A lány Sofia volt a neve, az egyetlen gyerek a családból aztán miután elbukott pár nappal később a családja eltűnt nem tudjuk, hogy mi lett velük. A Kapitólium nem szól bele ebbe az érdekes szabályba. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezt ők találták ki. Nem lehetett olyan őrült a körzet vezetője, hogy ő találja ki. Bár akkor a vezetőség más volt. Talán a vezető volt olyan ostoba. De ezt sosem tudom meg. Felesleges a múltat elemezni, hiszen már nem lehet rajta változtatni. Ha lehetne sem változtatnék semmit meg, ki tudja akkor én most hol lennék? Vagy a bátyám hol lenne?

 A bátyám és én ikrek voltunk. Mivel abban az évben meg volt a lány kiválasztott neki kellett mennie, s mivel elbukott ez az év az enyém. Az utolsó esély, hogy megmentsem a családom. A szabály része az is, hogy mindössze kétszer próbálkozhat egy család a végső kudarc kihirdetése előtt. De, hogy ne legyen ilyen egyszerű a helyzet történik egy csavar a történetben. Hogy véletlenül se haljon ki a győztesek gárdája, ha nincs család, akinek bizonyítani kell a közemberek közül sorsolnak. Az alapján választanak, hogy ki mennyire potenciális. Így történhetett az, hogy a leggazdagabb halász fiát Valler Spezzát megkaptam társamnak. A nap lassan kúszik fel az égre, olyan mintha a tenger ajándékozná a körzetben lakóknak. Állok, pár percig a nap első sugarait élvezem, próbálom magamba szívni az erőt melyet magából áraszt, majd mintha villám csapna belém hirtelen megfordulok és elindulok vissza a házunk felé. Alig van időm az Aratás kezdetéig. Ami van a családommal akarom tölteni.