Huszonhatodik fejezet

Meghoztam az új részt. Mint mindig most is várom a véleményeteket. Jó olvasást.

***

Pirkad, amikor lemászunk a fáról. Meg sem szólaltam az este történtek óta. Valler és Luci nagyon féltenek, látom a szemükön. Lehet, hogy tébolyultnak nézek ki, mert belül úgy érzem magam. Félelem, még mindig ez járja át a zsigereimet. Nem aludtam egész este. Nem csak azért, mert a fán kényelmetlenül ültem, sok ember lakik a viadal során fákon. Inkább azért, mert ha behunytam a szemem újra láttam magam előtt a tegnap esti jelenetet. Halottam a csámcsogást, éreztem a vérszagot, láttam a pókokat és Metrina szemét mely dühösen egyetlen üzenetet lövellt felém. „Halott.”

 Nem figyelek, csak megyek előre, amerre a lábam visz. Mind ketten egyszerre kapnak utánam és rántanak le a földre.

- Öngyilkosságra semmi szüksége a közönségnek. – mondja Valler. Pislogok néhányat, majd rájövök, hogy az ingovány felé vettem az irányt. Hol járok én? Mert lélekben nem egészen itt az biztos. – Az javaslom, ma maradjunk itt Perla rendbe szedi magát gondolatban, mi meg rendezzük a készleteket. Holnap viszont nem árt, ha tovább állunk. Ma nem hiszem, hogy visszajönnek, mert ketten is megsérültek, de holnapra számíthatunk támadásra.

- Rendben. Akkor azt javaslom, hogy kössünk fegyverszünetet. –biccent Luce. – Tegnap simán beköphetted volna, hogy a fa tetején ülök, de nem tetted. Kiérdemeltél egy kis bizalmat. Mond, mit csináljak?

Remek ők össze tudnak dolgozni. Engem hagynak hagy térjek magamhoz a sokkból. Miattam már meghalt egy ember, mert az én életemet próbálta menteni, és meghalt egy másik is igaz nem volt sok köze ahhoz, hogy menteni akart volna engem. Nem töltöttem vele túl sok időt, nem ismertem szinte semennyire még is borzalmas volt látni, hogy szenved. Nem ismertem, Hivatásos volt, még is senkinek nem kívánok ilyen halált. Eltelik egy nap úgy, hogy szinte észre sem veszem. A himnusz harsogása döbbent rá, hogy én még élek. Két arc vetül az égre. A második körzetből Luminoé és a tízedik körzet fiú kiválasztottjáé. Túléltem, tudatosítom magamban. Ha Corey most lát biztosan aggódik. Nem törhetek össze, nem hagyhatom, hogy ideges legyen miattam. Ki kell innen jutnom. Hiszen megígértem neki. Nagyon nehezen állok fel. Teljesen elgémberedtem. Odavonszolom magam a tűzhöz, amit Valler a lángszóróval gyújtott. Felesleges elrejtőznünk úgy is tudják, hogy hol vagyunk. Plusz akármilyen gazdagok a támogatóik nem tudnak olyan gyógyszer küldeni, ami ilyen rövid idő alatt helyrerakja őket. Minimum egy nap. Nekünk pedig van előnyünk.

Nézem, ahogy Valler szórakozik a lángszóróval. Megsüti vele a húst, majdnem szénné égeti, meggyújtja a tüzet meg a botokat, rettentő jól elmulatja az időt. Nagy nehezen magamba tömök egy kicsit a madárból, amit tegnap sütöttünk és iszok egy kis vizet. Kezdek visszatérni közéjük, és ezt ők is észreveszik.

- Na, ki kezdi az őrködést? – kérdezi Luci. Látom rajta a fáradtságot, hiszen sem ő sem mi nem aludtunk sokat tegnap.

- Majd én! – ajánlja fel Valler és legnagyobb meglepetésemre Luci nem tiltakozik ellene.

- Én is fent maradok. – talán tegnap este óta most szólalok meg először. Kicsit rekedte vagyok, de koránt sem csengett kétségbeesetten a hangom.

- Ha biztosan ezt gondolod, maradj nyugodtan. – von vállat körzettársam és kicsit féloldalasan rám sandít.

Elég sokáig nem beszélünk. A lángszóróval nagyon jól elmulat, ezért úgy hiszem nem is akar velem társalogni. Akárhonnan nézem tegnap elég szépen beégtem előtte és támogatók körében is csökkentek az esélyeim. Nem fogadnak olyan emberekre, akik sokkot kapnak egy haldokló láttán.

- Ne szórakozz a lángszóróval, mert a végén kifogy. – figyelmeztetem, de csak azért, hogy végre megtörjem a csendet.

- Úgy is újra tölt. – von vállat, mint egy mellékesen. – És ma úgy sem fognak megtámadni.

- Nem lehetsz benne biztos. Nem csak Hivatásosok vannak. – bár a többi játékos úgy sem mer megtámadni két Hivatásost meg egy szövetségest. De az Arénában ki tudja, ki mit mer már megtenni.

- Hagyjuk ezt Perla úgy sem fognak megtámadni, a pókjaid meg már jóllaktak tegnap a volt haverodból.

- Nem volt a haverom. Csak egy kezdetleges szövetséges. Vagy valami hasonló…

- Csak egy ember volt, de mind tudjuk, hogy minél többen kiesnek neked annál könnyebb hazajutnod.

- Valamit nem értek. – sokszor meg akartam már kérdezni, de soha nem tudtam megfogalmazni a kérdést.  De tudom, hogy ha most nem teszem fel, akkor talán soha nem kapok rá választ.– Miért gyűlölsz engem?

- Te tényleg nem értesz semmit. – mosolyodik el fásultan. – Én, nem utállak, sőt szeretném, hogy nyerj.

- Igen? Akkor én tényleg nem értek semmit. – teljesen összezavarodtam. Ha azt akarja, hogy nyerjek miért viselkedett olyan furcsán velem.

- Szeretlek Perlare, de ezt nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy együtt jövünk ebbe a borzalomba. Aztán mikor láttalak titeket meg még úgy sem. Változtattam a stílusomon és inkább bunkó lettem ez egyfajta önvédelem.

- Az állítottad áruló és hazug vagyok. – nem kapok levegőt. Tényleg ez a magyarázat? Ennyire egyszerű az egész? De hiszen én nem tudom őt szeretni. Megutáltam, azért ahogyan viselkedik, ahogyan vélekedik rólam. Legalább is, ahogy azt hittem vélekedik róla.

- Miért, mit mondtam volna? Hagy ott a biztos pontodat, aki élni fog, és ahogy ismerlek te is kikerülsz és válassz egy olyan embert, aki csak néhány heted él még meg? – elkeseredettséget látok a szemében olyan fajtát, amit csak egy halálra ítélten láthatunk.

- Nem élek én túl semmit. – és ami a legzavaróbb, hogy komolyan is gondoltam, amit mondtam.

- Túléled, csak az érzéseiden kell úrrá lenned. Nem sajnálhatsz senkit, azon kell lenned, hogy kikerülj innen. Ha mást nem is, de ezt megkérhetem tőled. – gyorsan mozdul nincs időm reagálni. Oda lép hozzám és megcsókol. Érzem benne az elkeseredettséget és a fájdalmat. Ezért nem taszítom el magamtól. – Csak ennyit viszek magammal, ha eljön az időm. Nyerd meg és légy boldog Albannal. Mert én akármennyire szeretném, nem tudok neked semmit adni. –Súgja a fülembe majd, felkelti Lucit, aki készségesen leváltja az őrségben. Az arcomra van írva, hogy történt valami nem is olyan régen. Luci érdeklődve fürkész majd semmit köntörfalazás nélkül felteszi a kérdést.

- Mit csináltatok ti?

- Épp megértettem egy ember viselkedését. Valaki olyanét, akit meg akartam ölni, holott épp azon kellett volna lennem, hogy életben tartsam…