Huszonnyolcadik fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új részt, de nem tudom a héten jön a még több. Eléggé behavaztam év végi dogák terén. De nyugalom heti szinte továbbra is jönnek a része, csak kicsit lassabb leszek mint az utóbbi napokban. Jó olvasást. Véleményeket várok. Ja és köszönöm a feliratkozásokat. 

***

A legfurább érzés, ami hatalmába kerít nem a félelem, hanem a gyűlölet. Ez idáig féltem a haláltól, de most, hogy itt álltam a halál szélén minden félelmemnek nyoma veszett. Legszívesebben megfojtottam volna Metrinát. De valaki túl erősen tartott lent a földön és tépte a hajamat. Akaratlanul könnyek szöktek a szemembe. Fájt, ahogy megtéptek és idegesített, hogy nem tehetek ellene semmit. Mellettem, mintha Tasia állt volna és Lucit tartotta sakkban.

- Nyírd ki! Nekünk nem kell a tizenkettes. – hallottam fejem felől Nario parancsoló hangját. Majd félszemmel láttam egy kés villanását. Egy ágyú dörrenést hallottam. Majd láttam Luci élettelen testét magam mellett. Tasia elvágta a torkát gyorsan kíméletlenül.

- Szemetek! – üvöltök magamból kikelve. Tasia kissé értetlenül mered a másik kettőre. Narió egyre erősebben húzza a hajam Metrina mindeközben a földhöz szegezte Vallert. Sikeresen eltörte a sérült vállát ugyan ott ahol mi pár nappal korábban. Metrina sérült kezén kesztyű van. Nagyon nehezen, de tudja mozgatni, talán valamilyen támogató ajándéka. Megpróbálom magam kirángatni Narió szorításából, de pár pillanat múlva meg is bánom. Hatalma fájdalom nyilall a vállamba. Majd érzem, hogy a ruhám megnedvesedik. Orromat megcsapja a vér vasas illata.

- Nyugi késes kislány, veletek nem végzünk olyan gyorsan, mint a barátnőtökkel. – Metrina elég izgatott hangon kommentálja, mit akar velünk csinálni. – De előbb a kis barátoddal kezdjük.

Nem törődök a fájdalommal, nem akarom látni, amit ezek csinálni akarnak. Nem akarom, hogy megöljék Vallert. Nem akarok mást csak elérni egy kést az övemben és belerepíteni egyikőjük torkába.

Csak sajnos nincs választásom. Fáj a tarkóm, ahogy tartanak a hajamnál fogva, fáj a hátam, ahogy a földre szegeznek és fáj a vállam ahol belém mélyesztették a kést. Metrina elégedett arcát látom és ördögien villanó szemét. A késsel dühösen elkezd kaszabolni. Belevágja Valler vállába, amit eltört majd a karján ejt kisebb sebeket, végül végig húzza elég mélyen a combján. Valler javára legyen mondva, hogy nem adja meg Metrinának azt az örömet, hogy üvölt. Igaz minden erejével azon van, hogy levesse magáról a megvadult Hivatásost, de nem övült. Nekem biztosan nem lenne a helyében ennyi lélekjelenlétem.

- Nyírd már ki ennyi elég volt! – meglepődve kapom a tekintetem Tasia felé. Egy Hivatásos, aki nem szeret embereket kínozni. Ez is ritka.

- Mit ugatsz bele az én dolgomba? – üvölt rá vissza Metrina. Valler egyre nehezebben vesz levegőt a rengeteg vágás miatt melyet ez az eszelős rajta ejtett. Ha nem is nagyon mély annyira igen, hogy ha így hagyják, nem sok kell ahhoz, hogy elvérezzen.

- Igaza van, a másikra nem lesz energiád- vihog Metrinára a körzettársa.

- Jó, akkor hagyjuk a vizes fiúcskát, had vérezzen el. – bólint a tébolyult. Feláll, hiszen Valler ha akarna, sem tudna megmozdulni. Fenyegetően felém jön, letérdel, és az államon elhúzza a kést.  Nem akarok menekülni, felesleges. Most felveszem azt az arroganciát, amit nem olyan régen Valler használt ellene és szembeköpöm. Ha eddig nem szállt el minden idegszála most tettem róla, hogy elszálljon.

- Tudod, hogy ezért szenvedni fogsz kis ribanc?! – És újra felém csap a késsel.

- Hajrá! – nem félek tőle, tudom, hogy meg fog ölni, de legalább adok a nézőknek nézni valót.

 Ám újabb váratlan fordulat következik be.  Egy balta szeli át a levegőt és áll bele Tasia hátába, mire az ágyú eldördül. A hetes lány és az ötös fiú közelednek a mocsár ingoványos területei felől. Az előbbi kezében még egy baltát tart az utóbbinál két kard van.

- Mondtam már, hogy takarodjatok innen! – üvölt Metrina felé a hetes lány.

- Della te csak ne ugass bele a mi ügyeinkbe! Jobban jársz, ha ti húztok el innen! – nem látom rajta, hogy nagyon sajnálná a szövetségesét. Ellenben a lánytól tarthat, ha találkoztak már és még nem ölte meg. Narió is elenged, de előtte egy isteneset húz a hátamra, hogy eszembe ne jusson felkelni.

- Elintézzük ezt a kettőt és itt sem vagyunk. – áll a két vitatkozó közé.

- Jobbat mondok, elhúztok most vagy mind ketten halottak vagytok! – üvölt rá az ötös fiú.

- Ezt, hogy képzelted? – emeli fel Metrina a hangját.

Della erre dühösen nekifut, a földre teríti és beleüt a légcsövébe.

- Nem magyarázok, hanem megmutatom! – és egy dühös mozdulattal felrántja a földről.